1. fejezet: Egy csepp és egy évgyűrű

Mélyen a föld alatt, ahol soha nem járt napfény, aludt egy apró, sűrű kőolajcsepp. Százmillió éve szunyókált ott, régi tengerek növényeiből és apró állatkáiból lett. Egy napon egy fúró zaja rázta fel: „Ébresztő! Fölfelé!”

Ugyanabban az órában, sok ezer kilométerrel odébb, egy ültetett erdőben egy fenyő éppen a huszonötödik évgyűrűjét fejezte be. A törzsében rostok milliói álltak sorban, mint apró szívószálak, és cellulóznak hívták őket.

A csepp neve később Pilla lett. A rostkötegé Lapocska. Ekkor még nem tudták, hogy egyszer ugyanabban a kukában találkoznak – és hogy onnan is lesz tovább út.